Wellington bélszín a királyok főfogása!

A húsételek fejedelme, ami már egy kis fűszerezéssel: sóval és borssal megszórva is a mennyekbe repít mindenkit: ez nem más, mint a bélszín. Amennyiben nem vagyunk restek és Wellington-módra készítjük el, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy megcsináltuk az ünnepi főfogást. Bélszín, érlelt sonka, gomba, mindez ropogós, vajas tésztába burkolva pusztán ennyi a titok. Burgonyapürével érdemes felszolgálni

Wellington bélszín

Hozzávalók egy kb. négyszemélyes adaghoz:

    60 dkg bélszín (derék rész) egészben
    1 evőkanál csípős mustár
    1 darab friss torma
    1 marék dió
    60 dkg csiperkegomba
    1 kis fej vöröshagyma
    10 dkg (kb. 10 szelet) pármai sonka
    1 csomag vajas leveles tészta
    Só, bors


A lehártyázott, megtisztított, szoba hőmérsékletű bélszínt alaposan sózzuk-borsozzuk. Egy vastag aljú serpenyőt tűzforróra hevítünk és két evőkanálnyi olajon minden oldalán (a vágott végein is) körbesütjük a húst, éppen csak annyira, hogy egy szép pirult kéreg vegye körbe. A bélszínt félretesszük, még forrón átkenjük nagyon vékonyan mustárral és az egészet beleforgatjuk a reszelt tormába. Félretesszük.

A visszamaradt, papírral áttörölt serpenyőben 1 percig pirítjuk a finomra aprított diót, újabb egy percig a rádobott, finomra vágott hagymát, végül hozzáadjuk az aprítógépben (vagy késsel) nagyon finomra zúzott gombát is. Sóval, borssal, kakukkfűvel ízesítjük. A keveréket addig pároljuk, míg a gomba a víztartalmának jelentős részét elveszíti, és egy sötét, formázható pépet kapunk, ami éppen pirulni kezd (ezt nevezik a francia konyhában duxelles-nek). Ha ez megvan, nekilátunk a Wellington összeállításának: egy jó fél méternyi folpackot (ha az egészen keskeny, háztartási verziónk van, akkor egymás fölé 4 cm-es fedésben leterített dupla csíkot) kihúzunk az asztalra.


A folpackra helyezzük a pármai sonkaszeleteket úgy, hogy a 9 szelet egy egymást kicsit fedő 3×3-as téglalapot adjon ki. A sonkaszőnyegre pakoljuk a gombapépet és egyenletesen eloszlatjuk, kicsit le is nyomkodjuk. Ennek az alapnak akkorának kell lennie, hogy majd feltekerve minden irányban körbeérje a bélszínt - és minél egyenletesebb a réteg, annál szebb lesz majd a végén a vágott felülete a Wellingtonnak! Ha megvan a sonkás-gombás alap, ennek a közepére jöhet a bélszín.

Most jön a technikás rész: a folpackot felemelve ráhajtjuk a sonkát-gombát a bélszínre úgy, hogy jó szorosan körbeölelje, miközben a húst végiggörgetjük az alapon. Ha ez megvan, a folpack két végét szorosan összetekerjük, hogy egy szép roládot kapjunk. Ez gyorsan mehet a fagyasztóba 10 percre! Újabb folpackréteget rakunk az asztalra az előzőhöz hasonló módon és kiterítjük rá a hűtőben tartott vajas levelestésztát. A fagyasztóból kivett húsról levesszük a folpackot és a roládot ráhelyezzük a tészta közepére és ugyanúgy vonjuk be a tésztával, mint ahogy a sonkás-gombás alappal tettük.

Amikor a görgetésnél a tészta körbeér, 2 cm ráhagyással elvágjuk egy késsel és jó erősen egymásra simítjuk a rétegeket, hogy összezárjanak. A folpack végeit a szokott módon eltekerjük, hogy egy alul és az oldalainál is zárt tésztacsomagot kapjunk. Óvatosan eltávolítjuk a műanyagfóliát. A tésztát díszíthetjük leveles tésztából kivágott motívummal, vagy késsel karcolgatva is, majd az egészet átkenjük egy felvert tojással. 200 fokos sütőben 30 perc alatt lesz közepesen átsült, de 35-38 percnél tovább semmiképp nem érdemes bent tartani. Ha kivettük a sütőből, 10-15 percig pihentetjük és csak utána szeleteljük fel. Szerintem kis vajas krumplipüré, esetleg párolt zöldborsó kell mellé, semmi más! Persze azért nem árt hozzá némi kerítésléc szaggató pálinka is :D